Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet... Földkerekségen

Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak

http://www.kepeslap.com/images/7443/a5.jpg

Mindenkinek van egy lelkitársa, és nyolc majdnem lelkitársa. A lelkitársad olyanokat tud rólad, amiket a majdnem lelkitársad nem. A lelkitársaknak soha ne mondd azt, hogy elment vonatuk valamelyikük nélkül, mert az soha nem igaz. A lelkitársak megvárják egymást, s amikor megérkeznek oda együtt ahová akartak indulni, semmit nem tagadnak meg egymástól, viszont követelményeik vannak, amelyek szinte megegyeznek a másik követelményével. Fél szavakból megértik egymást, már születésük előtt eggyek, ha tesznek ellene, a másik felüknek tesznek ellent, még akkor is ha kényszerítik. Nagyon nehéz leírni, hogy mire képesek egymásért, de ha annyit mondok "érted élek, érted születtem, nem akarok mást, csak téged", az elég sokat elmond. Képtelenek azok az emberek, akik ismerik a lelkitársukat, máshoz hozzámenni, mert akkor maguknak olyan mély sebet okoznak, amelyet csak a másik fele tud egyáltalán orvosolni. A lelkitársak fél szavakból megértik egymást, mindenen keresztül egymáséi, lehetetlen őket elválasztani. Aki arra vetemedik, az valószínűleg a lelkitársát soha nem találhatja meg. Nem a lelkitársak büntetik meg, hanem annál sokkal erősebb hatalom. Ez a hatalom, ez nem más, mint az ÉLET. Lehet sértegetni őket, lehet azt mondani, hogy másnak adta magát, a lelkitársak soha nem hiszik el, ha egymásra hallgatnak. Amely lelkitárs pedig nem a társára hallgat, azt valószínűleg fogságban tartják, kényszerítik, s mikor a lelkitárs rájön erre, akkor senkinek nincsen joga mondani, hogy elment a vonat, vagy hogy keress másikat. Ha mégis keresne másikat, akkor valószínűleg a majdnem lelkitársát keresné meg, de nem azért mert nem akar a lelkitársával élni, hanem azért, hogy általa is erősödjön. Nyolc majdnem lelkitársa ( 4 férfi, 4 hölgy) van mindenkinek szerte a világban, ha megtalálod őket, akkor nagyon erős egyén lehetsz. Nem akarom leírni én mennyit találtam meg ezidáig, de annyit leírók, ha megtalálod a majdnem lelkitársadat, ő is tenni fog neked fel olyan kérdéseket, amit csak a lelkitársa tudhat. Ez egy igazán nagy dolog az élettől, egy igazán nagy csoda, melyet nagyon kevesen tartanak fogadnak el. A majdnem lelkitársadnak ha nem tudsz úgy válaszolni, ahogyan csak a lelkitársa képes, kötelességed segíteni, ha megtaláltál újabb majdnem lelkitársadat. A lelkitársak és a majdnem lelkitársak olyan erőt képviselnek, hogy egyik sem képes a másik ellen tenni, de ha valamelyiknek tudomása van, hogy valamelyiket megsértették, próbálnak segíteni egymásnak. Miért? Pusztán felebaráti szeretetből egymásnak felajánlják segítségüket kérés nélkül. Sokkal jobbak, mint a barátaid, sokkal igazabbak mint az igaz barátaid, de képtelenek egymásnak hazudni, s ez adja az igazán nagy egységet. Legszívesebben felkeresném mindet, csak azért, hogy mindegyik már szent kötelékben legyen, és a lelkitársammal kötendő szent kötelékkel, már öt szent kötelékkel annyira megerősíthetnénk egymást, hogy olyan bizalmi szintet érnénk el, amilyen a lelkitársunkkal volt, van és lesz. Én már ezen túlmenten tudom, hogy a vérségi kapcsolat, azaz testvéreid és unokatestvéreid lelkitársát megtalálva, még erősebbé válhatnak a lelkitársak. Olyan erőssé, hogy ekkora bizalmi szintet képtelenség  emberi ésszel felfogni. Itt is a Naplom.com alatt úgy nézem, megtaláltam a testvérem és az egyik unokatestvérem lelkitársát, vagy majdnem lelkitársát. Mindkettő naplóját olvasván rájöttem az egyiknek várnia kell, a másiknak keresnie kell. Akinek várnia kell, azért kell várnia, mert általában a gyengébbnek kell megkeresnie az erősebbik felet, ha fordítva történik, akkor a gyengébbik lelki társnak bizonyítani kell az erősebbik felének, de fel kell készülnie akkor mindenre, akár első személyes napos teljes átadásra.

 

 
gjgcmu



Jarrid Wilson: A házasság titka

 

 

"Vallomással tartozom. Randizok valakivel, pedig nős ember vagyok.
Ez a lány csodálatos teremtés. Szép, okos, ötletes, erős és szilárdan hisz istenben. Imádom őt vacsorázni vinni, meg moziba, színházba, és sosem mulasztom el elmondani neki, milyen szép szép. Öt percnél tovább sosem tudok rá haragudni, és a mosolya mindig beragyogja a napomat, akármilyen ramatyul érzem magam. 

 

Néha váratlanul betoppan a munkahelyemre, pompás ebédet kanyarít, vagy meglep valamivel, amit ő sütött. El sem tudom hinni, milyen szerencsés vagyok, amiért nős férfi létemre randizhatok. Szeretném, ha sokan kipróbálnák, mert ez tényleg megváltoztatja az ember életét.
Ja, bocs! Mondtam már, hogy az illető, akivel randizok, a feleségem? Miért, mit vártatok?

 

Azért, mert házas vagy, még nem kell lemondanod a randizásról.
Továbbra is randizni akarok a feleségemmel, pedig már rég megvolt az esküvő. Az udvarlásnak nem muszáj véget vetni csak azért, mert már kimondtuk a boldogító igent. Sokszor láttam már, hogy párkapcsolatok megrekednek egy bizonyos szinten, mert a pár tagjai véget vetettek az udvarlási korszaknak. 

 


A randizás során különleges módon ismerhetsz meg valakit. Miért kellene ezt abbahagyni? Nem is szabad. Az első randikon tapasztalt finom remegésnek a gyomorban nem szabad megszűnnie amiatt, hogy telnek az évek. Mindennap úgy kelj fel, hogy udvarolsz a társadnak, mintha csak az első randik egyikén lennél. Drasztikusan javulni fog a kapcsolatotok.
Ha párkapcsolatról van szó, a folyamatos kommunikáció és a felfedezések öröme a legfontosabb. Senki nem akar együttélni olyan emberrel, aki igazából nem is kíváncsi rá.

 

Arra szeretnélek biztatni, hogy randizz a pároddal, próbáld minél jobban megismerni, és fogadd el, hogy az udvarlást nem szabad befejezni pusztán azért, mert már elhangzott az a bizonyos igen.

 

 


A házasság keresztény értékrendje

 

Bibliai értelemben ez a korszak az erőszak korszaka: az emberek mindent értékesnek tartanak, ami nem az és értéktelennek az igazán fontos dolgokat. Minden értéknek az alapja az a kinyilatkoztatás, amely Istentől jön, és minden más értéktelen, hiszen hamar bebizonyosodik, hogy az Igazság elferdítésével és hazugsággal tud csak teret nyerni, amely viszont pusztító hatású. Az értékrend felborulása és a hazugság elterjedése igazságtalansághoz vezet, amely széles néprétegek esetében a szegénység és a nyomor életre hívója. Azok pedig akik szegénységbe kényszerítik a tömegeket, hatalmuk fenntartására erőszakot gyakorolnak, amely megnyilvánul még több hazugságban, félrevezetésben, viszály szításában és fizikai erőszakban is.

 

A háborúknak és a fizikai világban megtapasztalható erőszaknak a forrása mindig a szellemi tévelygés. Maga az igazságszolgáltatás, amikor a bűnöst büntetik, nem erőszak, az az erőszak, amikor az ártatlan bűnhődik és a bűnös nem. A kettő szükségképpen egyszerre van jelen. Ha az ártatlan nem bűnhődik, akkor a bűnös fog, és fordítva: ha a bűnöst nem büntetik meg, akkor szükségképpen az ártatlan fog bűnhődni.

 

Isten parancsolatai és tiltásai olyan alapvető erkölcsi normák, amelyek világosságot adnak és mutatnak a sötétségben. Van, amikor bántó dolog egyenesen az erős fénybe nézni, ezért még az elkötelezett hívő embernek is nehéz szembenéznie bizonyos kérdésekkel. Ez természetes dolog, de a fájdalom múlásával az ember lelke is erősödik, éppen ahogy a test is ami fokozatosan hozzászokik a nehéz fizikai próbatételekhez. Ha tehát az ember Isten parancsolataihoz köti magát, akkor ezek a parancsolatok habár nehéznek tűnhetnek olykor, megmutatják a világban, hogy mi Istentől való és mi nem az. Elválasztják a világosságot a sötétségtől – Isten szava szellemi értelemben is elválasztja a világosságot a sötétségtől. Az Isten parancsolatait kigúnyolók távol vannak a világosságtól, ahogy a tudatlanok is, akik nem hallották azt, és így a világosság hiányában tévelyegnek. Akik pedig az Igazság, a parancsolatok és a tiltások ellen törnek, tagadva vagy támadva azokat, a sötétség cselekedeteit és minden istentelenséget hirdetve, azokban nincs világosság, a pusztulás küldöttei. Nyilvánvalóan egy olyan társadalom, amelyik elfordult az igazságtól, kiszolgáltatott és védtelen a sötétség erőivel szemben, rabságra jutott és az Igazság nélkül nincsen esélye szabadulásra. Ez a rabság elsősorban a lélek rabsága, hiszen nem tudja eldönteni, hogy mi a helyes és mi nem, vagy ha el is tudja dönteni, nincs ereje a szabaduláshoz, mert távol áll Isten Igéjétől. Ha az alapvető értékeket felismeri a társadalom, akkor megerősödik, ha az Isten parancsolatai szerint él, akkor szabaddá válik. Ha a keresztény életben az alapvető erkölcsi kérdések támadhatatlanul meg vannak, akkor a keresztény ember ragaszkodva az igazsághoz, könnyebben felismeri, hogy mi igaz és mi nem az. Tehát minden olyan erkölcsi küzdelem, amellyel a keresztény értékeket védjük a saját életünkben, védelmet biztosít a számunkra minden más hazugsággal szemben is.

 

Mik azok az alapvető parancsolatok, amelyekre vigyáznunk kell? Hiszen a zsidóknak több száz parancsolatuk volt, és mégis sikerült mindet kiforgatniuk, és mindezeket a tévelygéseket könyvbe foglalniuk a Talmudban. Nem volt erejük megtartani őket, hiszen nem jutottak hitből való Igazságra Krisztusban, és anélkül nem lehetséges megtartani Isten parancsolatait. Tehát a legfontosabb a hit, amellyel el tudja fogadni az ember az Újszövetségben írtakat. A hithez a leírt dolgok megértése szükséges, nem csak hallása, emiatt fontos minél többet olvasni mindazokat a tanításokat, amelyet Krisztus adott az emberiségnek az Újszövetségben. Az apostolok mégis kiemeltek négy parancsolatot, hogy utat mutassanak a számunkra. Ezt olvashatjuk: „Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.”

 

A bálványok fertelmességeivel már foglalkoztunk (ami főleg nem szobrok imádatát, hanem az eltorzult eszmeiségekbe vetett bizalmat jelenti). Most tekintsük át a házasság és a paráznaság kérdéskörét.

 

A világ ma rendkívül szabados erkölcsiséget vall. Az emberiség szégyene, hogy az utóbbi száz évben a sötétség fejedelmei olyan sikeresen hirdették a szabadosság eszméit, hogy a testiség és a romlás országok egész társadalmait züllesztette állati szintre. Nem fogalmaz szebben az apostol sem: „Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.” (Júd 1,10). Vagy másutt: „Főképen pedig azokat, a kik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, magoknak kedveskedők, a kik a méltóságokat káromolni nem rettegnek: 

 

Holott az angyalok, a kik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni” (2Pt 2,10-12).

 

A világ semmit sem változott kétezer év alatt, éppen ezért mindezek rendkívül időszerűek, és az apostolok szavait is rendkívül komolyan kell venni. Vannak, akikre szép szóval lehet hatni, és van akinek fel kell hívnia figyelmét keményebb szavakkal, hiszen nem véletlenül írták le ilyen nyilvánvalóan mindezeket, hogy ne csak az erényes, de az erkölcstelen életvitelű is elolvashassa és elgondolkodjon rajta.

 

De térjünk vissza az evangéliumokhoz, ahol Isten szavai egyértelműen körülírják, hogy hogyan kell a férfinak és a nőnek együtt élnie.

 

„1. Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket.

 

2. És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.

 

3. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?

 

4. Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.

 

5. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;

 

6. De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.

 

7. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,

 

8. És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.

 

9. Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.

 

10. És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.

 

11. Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.

 

12. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.

 

13. Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.

 

14. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

 

15. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.

 

16. Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.”(Mk 10, 1-16)

 

Rendkívül egyszerűen mondta el Krisztus, mégis mennyire kevéssé ismert ez a rész! Márpedig félreérthetetlenül rámutat, hogy a „lesznek ketten egy testté” a házasság, nem pedig az, amikor papírt írnak a házasságról, és nem is az a házasságtörés, amikor az elválásról írnak levelet. Érdekes például, hogy aki utána jár hogy az egyházi jog szerint mikor érvénytelen a templomi házasságkötés, megtudhatja, hogy például elhálás hiányában a házasság egyházjogilag felbontható (pontosabban kimondják, hogy meg sem köttetett). Tehát van nyoma mindezeknek, még ha ez elsőre nem is nyilvánvaló.

 

Tehát a testi kapcsolat a házasság kezdete – teljesen természetes módon. Ez pedig lezárja azt a problémakört, hogy házasság előtt lehet-e testi kapcsolata valakinek valakivel vagy sem? Nyilvánvalóan a testi kapcsolat a házasság, vagyis az Ige szerint onnantól házas valaki valakivel. Nem én írom, az Ige írja. Más kérdés viszont, hogy mindezt illik a rokonság és a világ előtt is vállalnia, vagyis a templomi esküvő is fontos, ha másért nem, a szülők megnyugtatására. A fentieket még kiegészíti Máté evangéliumában a következő rész:

 

„Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.” (Mt 19,9)

 

Vagyis a házasság egy férfi és egy nő életre szóló kapcsolatát jelenti. Nem volt ez olyan szokatlan a régi időkben, csak a mai elfajzott világban tűnik megvalósíthatatlannak. Az elbocsátás szó helyett ma a „szakítás” szót szokták használni, és sajnos ez ma elég elterjedt. Szokás a szakítást sok mindennel indokolni – ezek általában érzelmi okok. Más részről az emberek a szerelmet keresik, és azt hiszik, hogy ez mindent megmagyaráz. Semmit sem magyaráz meg. A szerelem szó túl van misztifikálva, szappanoperákkal, nyálas filmekkel túlreklámozva, felnagyítva, hogy csak egy megfoghatatlan, távoli, ideális, tökéletes érzés lebegjen az emberek szeme előtt. Ez is egy hazugság, ami a testi indulatokat és a romlottságot igyekszik elfogadhatóvá tenni. Ha a szó pozitív jelentését nézzük, akkor a szerelem egy életen át tartó hűséget, feladatot, ha kell lemondást, önfeláldozást és szenvedést jelent a házastársért. Sajnos ez az eredeti jelentése a szónak mára eléggé háttérbe szorult. Minden olyan érzés pedig, amelyet szerelemnek próbálnak az emberek nevezni, és házasságtörésre (megcsalásra) csábítja őket, valaki harmadik fél felé: ez nem szerelem, hanem a testi romlottságra való hajlam. Az más kérdés, hogyha valaki önmagának is hazudik, és ezt szerelemnek próbálja beállítani, azt mondva magának, hogy a régi párját már nem szereti. Ilyen kérdésekben segít a Hit, amikor nem az ember saját érdekei, hanem Isten számít elsődlegesnek.

 

Ami pedig az elváltakra vonatkozik: „Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét.” Vagyis az Ige a szabados kapcsolatok ellen van, és hűségre bíztatja az embert. Ember nem mondhatja meg, hogy kinek a megtérését fogadja el az Isten és kiét nem, ez majd a végén úgyis nyilvánvalóvá válik az ítéletkor. De aki a testiséggel kapcsolatos bűnök elkövetése után válik kereszténnyé, igyekeznie kell az életét minél inkább úgy irányítania, hogy a legközelebb álljon az Isten által elvárthoz.

 

A gyermek nem véletlenül tűnik fel a történetben az után, hogy a házasságról szóló részt Krisztus elmagyarázta az apostoloknak. Ugyanis a gyermek az ilyen irányú bűnöktől természetszerűleg még mentes. Vagyis az embernek úgy kellene uralkodnia indulatain, ahogy a gyermekek is teszik, vagyis mintha nem lenne.

 

A Korinthusbeliekhez írt levél szerint pedig:

 

„1. A mik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.

 

2. De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.

 

3. A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének.

 

4. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.”

 

Vagyis habár a házasságon belül is lehetőség szerint uralkodni kell a testi indulatokon, de nem szabad a másiktól teljesen elzárkózni, ezt fegyelmezésre felhasználni, hogy ne legyen helye a kísértéseknek.

 

Mindezek nem rendkívüli dolgok, az evangélium olvasói számára egyértelműek. Egészséges társadalom ezek alapján építhető fel, és nem véletlenül: a felnövekvő gyermeknek látnia kell a hitet és a hit általi önmegtartóztatást, amelyet elvált szülők gyerekeként kevésbé fog látni, mint követendő példát. Ez a követendő példa pedig mindaddig segíti a tisztánlátást, amíg ő maga is meg nem érti, hogy mindezek miért hasznosak. A hívő és erkölcsös családokból felépülő társadalom pedig nem téveszthető meg a szabados gondolatokkal. Ha pedig nincsenek szabados gondolatok, akkor nehezebb az emberekkel nyilvánvaló ökörségeket elfogadtatni. Nincsenek diszkók, drog, részegeskedés (hiszen miért is menne ilyen helyekre az ember), hanem tiszta gondolkodás. Nyilvánvalóan romlott erkölcsiségű gazemberek sem lennének magas pozíciókban. Ugyanígy a romlottságot képviselő külföldi politikusok sem lennének népszerűek, nem nyerhetne teret a romlott életvitelű színészek és színésznők kultusza viselkedése és életmódja. És hogyha az ember a hitet és a tiszta életmódot részesíti előnyben, akkor nehezebben fogadja el a demokrácia zavaros eszméit, liberalizmusát és a holokauszt-vallás dogmáit is. Tehát rendkívül sok minden épül a házasságra és az erkölcsös életre, amelyek kötelességnek és rendkívül nehezen megvalósítható dolognak tűnnek, de Isten ajándéka, és valójában ez egy olyan érték, amely szabadságot ad. Isten parancsolata és törvénye ad világosságot, amely megvéd a sötétségtől és erőt ad a sötétség elleni küzdelemhez. Nem másoktól hallottuk, hanem a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy mennyi szabadságot és jólétet ígértek nekünk a demokrácia papjai (a pártpolitikusok) és csak a szabadosságig és a rabszolgaságig jutottunk, semmi sem lett a hitegető üres ígéretekből. Itt az ideje a Isten útjára visszatérni, a valódi szabadsághoz.

 

Végezetül: ne higgyük hogy a „lesznek ketten egy testté” csak egy bibliai szójáték, metafora a házasságra. Szó szerint kell érteni – egy korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy a testi kapcsolat hatással van az utódok génkészletére. Nem csak a közös gyermekek esetén - vagyis egy jelenlegi partnertől született gyermek magán viselheti egy korábbi társ genetikai jegyeit…

 

(megj.: a bibliaidézetek egy Károli fordításból valók, emiatt a régies nyelvezet)


Tamási Attila





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 160
Tegnapi: 239
Heti: 1 091
Havi: 4 749
Össz.: 1 254 009

Látogatottság növelés
Oldal: Lelkitársaknak és majdnem lelkitársaknak!
Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet... Földkerekségen - © 2008 - 2017 - andre.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: német férfi nevek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »